A neves szociológus, Eviatar Zerubavel szerint, mentális életünket sokkal mélyrehatóbban befolyásolják társadalmunk közös gondolkodási mintái, mint saját természetünk. Legplasztikusabban az idővel foglakozó munkáiban fejtette ki e nézeteit a kutató: a középkorban megjelenő, majd az újkorban elterjedő „modern idő”, a nagy és a mai napig érvényes időszámítási rendszerek kialakulása, az olyan nemzetközi kommunikációs hálózatok kiépítésének a következménye, mint az ipari társadalom, amely számára alapszükséglet volt a standardizálás. Azonban az idő mérhetővé tételében, valamint az egységes időszámítás kialakulásában a hatalom is jelentős szerepet játszott. A modern időszámítás megjelenésében a racionális, praktikus együttműködés szükségessége mellett, a hatalmi dominancia érvényre juttatása is legalább annyira fontos erővel bírt.[1]  Zerubavel felvetéséből kiindulva hétköznapjaink időmintázatát vizsgálva akár mi magunk is képet alkothatunk arról, hogy napi rutinunk, időbeosztásunk, munkánk, sőt még szabadidőnk is milyen mélyrehatóan kötődik bizonyos standard mennyiségi egységekhez. Ilyen értelemben, életünk mérhető „unit”-ok sorozata, amely mentén a lét – valljuk be őszintén – meglehetősen banális képet mutat. Banális, de mégis valós, hisz része önképünknek.

Az egységekbe szervezés, vagy ha tetszik egységesítési kényszer foglalkoztatja Pólya Zsombort is, aki – az uniformizálást elviekben rombolni igyekvő – képzőművészet eszköztárával tart görbe tükröt hétköznapjaink elé. Pólya műveinek egységesített mintáit saját énképének jellemző aspektusai – testsúly, számítógép mellett töltött hosszú órák, a feszítő munkakényszer – valamint a művészeti szcénában gyakran felmerülő standardok – „Hányan látták a kiállításod?”, „Mennyi a műveid egy négyzetcentiméterre eső ára?” – közül választja ki. E standardok és azok mérése, nem is annyira fizikai-mértani, azaz egzakt értelemben foglalkoztatják Pólyát, sokkal inkább a fenti tevékenységkörök visszatérő, rutin-jellegű mozzanatsorainak vizuális formában történő rögzítésére, dokumentálására törekszik a művész. Az alkotásaiban megjelenő cselekménysorok olyan egyszerű, visszatérő műveletekhez kötődnek, mint a dohányzás, a testsúly mérése, kiállítások látogatása és dokumentálása, vagy éppen a számítógép elött történő egér tologatása, illetve motorikus rajzkésségek begyakorlása. Az egyes műveleti körökből adódó mozgást, elváltozást, leggyakrabban analóg, azaz a lehető legegyszerűbb módon igyekszik rögzíteni akkumulált, vagy szeriális-művek formájában.

A „miféle dolgok mérhetők még?” – kérdésre keresett válaszok kutatása során a számolás-mérés egzaktságából vizuális kvalitás születik művein. Csak a rögzítés lehetőségeinek megválasztásán és a hangsúlyok elhelyezésén múlik, hogy a létrejövő – vagy művé változó – képi rendszer metaforikus, vagy ironikus lesz-e. Hogy az egyes logikus és következetes projektek vizuális kivetülése „hideg”-strukturális, vagy metafizikus asszociációkat megengedő „érzéki” megjelenésében állnak-e elénk. Pólya alapvető művészi szándékához mindkét verzió közel áll, sőt, kifejezetten törekszik azok egymásba oltására.

M Ű L E Í R Á S O K

Egér-rajz 

Papír, toll, 21cm x 29,7cm, 2010–2011    

2011. október 18.-án kezdem el készíteni a sorozatot. A számítógépes egeremre, ráerősíttettem egy Parker tollat, és minden nap kicseréltem a lapot, amire húzza a vonalat a toll. (természetesen csak azok a napok vannak meg, amikor számítógépeztem). Azért választottam Parker tollat, mivel 3 km-ert képes húzni a gyártó szerint. Arra voltam kíváncsi, hogy mikorra fogy ki a tinta. 

Képkimérés, VI. hónap 

Olaj, vászon, 100 x 70 cm, 2017–2019 

Festményem alapja egy 2016-ban történt esemény. Fiatal képzőművészként, pályáztam az egyik legnagyobb kereskedelmi galéria által kiírt karácsonyi vásárra. A pályázat 3 fordulós volt. A harmadik fordulóban személyesen hívott fel a tulajdonos, hogy az általuk kiválasztott művek árát megbeszéljük. Az első kép a Kilóim hazugsága volt. Az ár, amit mondtam nem volt megfelelő. Mint megtudtam, a nemzetközi faktorszámítást használják, melynek lényege, hogy a festmény szélességét és hosszúságát összeadják (jelen esetben 100+70=170) és felszorozzák 550 Ft-al (mivel még pályakezdő vagyok, tehát egy befutott művésznél nagyobb ez a szám). Mindazonáltal a beszélgetés közben gyorsan elolvasta a leírásomat és szembesült vele, hogy nagyon sok időt fektettem a műbe (háromnegyed évig festettem minden nap), így inkább a hiperrealista festmény kategóriába sorolta. a befektetett munkát figyelembe véve, így végül 900 Ft-al szorozta fel a centiméter árát. Sajnos így sem közelített az összeg az én elképzelésemhez, így nem adtam be a festményt.  

Ezt az esetet gondoltam tovább. A kép alapja egy szaggatott vonalakból álló négyzetrács, nagyjából 8×8 centiméteresek. Az összes négyzet közepén egy szám szerepel, hogy mennyit ér az adott felület. minden nap újrafestettem a számokat. Az egyes részletek naponta 20 Ft-tal érnek többet, így az első hónap egyes négyzeteit 620 Ft-ért lehet megvenni kivágás után, mivel 31 napig festettem, a másodikat 1220-ért egészen a hat hónapos képig, melyre 3660 Ft van írva.

Ceruza-méter statisztika

papír, ceruza, 9db papír, 50 x 70 cm, 2010

A KoH-I-Noor töltőceruzával, mely 12 cm hosszú, 2 mm átmérőjű és 2B-s keménységű kilenc papírlapot húztam tele 50 cm-es vonalakkal. Mindezt annak érdekében, hogy megtudjam hány méter megrajzolására elegendő. Töltőceruzát azért használtam, hogy ne vesszen el grafit a hegyezés által és a valós adatokat mérhessem meg.  

Összesen: 3455 m-t húztam le.

I. lap 300 m

II. lap 450 m

III. lap 430 m

IV. lap 410 m

V. lap 400 m

VI. lap 400 m

VII. lap 430 m

VIII. lap 425 m

IX. lap 210 m

---

[1] Eviatar Zerubavel: Hidden Rhythms. Schedules and Calendars in Social Life. Berkeley, Los Angeles, 1985.

A neves szociológus, Eviatar Zerubavel szerint, mentális életünket sokkal mélyrehatóbban befolyásolják társadalmunk közös gondolkodási mintái, mint saját természetünk. Legplasztikusabban az idővel foglakozó munkáiban fejtette ki e nézeteit a kutató: a középkorban megjelenő, majd az újkorban elterjedő „modern idő”, a nagy és a mai napig érvényes időszámítási rendszerek kialakulása, az olyan nemzetközi kommunikációs hálózatok kiépítésének a következménye, mint az ipari társadalom, amely számára alapszükséglet volt a standardizálás. Azonban az idő mérhetővé tételében, valamint az egységes időszámítás kialakulásában a hatalom is jelentős szerepet játszott. A modern időszámítás megjelenésében a racionális, praktikus együttműködés szükségessége mellett, a hatalmi dominancia érvényre juttatása is legalább annyira fontos erővel bírt.[1]  Zerubavel felvetéséből kiindulva hétköznapjaink időmintázatát vizsgálva akár mi magunk is képet alkothatunk arról, hogy napi rutinunk, időbeosztásunk, munkánk, sőt még szabadidőnk is milyen mélyrehatóan kötődik bizonyos standard mennyiségi egységekhez. Ilyen értelemben, életünk mérhető „unit”-ok sorozata, amely mentén a lét – valljuk be őszintén – meglehetősen banális képet mutat. Banális, de mégis valós, hisz része önképünknek.

Az egységekbe szervezés, vagy ha tetszik egységesítési kényszer foglalkoztatja Pólya Zsombort is, aki – az uniformizálást elviekben rombolni igyekvő – képzőművészet eszköztárával tart görbe tükröt hétköznapjaink elé. Pólya műveinek egységesített mintáit saját énképének jellemző aspektusai – testsúly, számítógép mellett töltött hosszú órák, a feszítő munkakényszer – valamint a művészeti szcénában gyakran felmerülő standardok – „Hányan látták a kiállításod?”, „Mennyi a műveid egy négyzetcentiméterre eső ára?” – közül választja ki. E standardok és azok mérése, nem is annyira fizikai-mértani, azaz egzakt értelemben foglalkoztatják Pólyát, sokkal inkább a fenti tevékenységkörök visszatérő, rutin-jellegű mozzanatsorainak vizuális formában történő rögzítésére, dokumentálására törekszik a művész. Az alkotásaiban megjelenő cselekménysorok olyan egyszerű, visszatérő műveletekhez kötődnek, mint a dohányzás, a testsúly mérése, kiállítások látogatása és dokumentálása, vagy éppen a számítógép elött történő egér tologatása, illetve motorikus rajzkésségek begyakorlása. Az egyes műveleti körökből adódó mozgást, elváltozást, leggyakrabban analóg, azaz a lehető legegyszerűbb módon igyekszik rögzíteni akkumulált, vagy szeriális-művek formájában.

A „miféle dolgok mérhetők még?” – kérdésre keresett válaszok kutatása során a számolás-mérés egzaktságából vizuális kvalitás születik művein. Csak a rögzítés lehetőségeinek megválasztásán és a hangsúlyok elhelyezésén múlik, hogy a létrejövő – vagy művé változó – képi rendszer metaforikus, vagy ironikus lesz-e. Hogy az egyes logikus és következetes projektek vizuális kivetülése „hideg”-strukturális, vagy metafizikus asszociációkat megengedő „érzéki” megjelenésében állnak-e elénk. Pólya alapvető művészi szándékához mindkét verzió közel áll, sőt, kifejezetten törekszik azok egymásba oltására.

M Ű L E Í R Á S O K

Egér-rajz 

Papír, toll, 21cm x 29,7cm, 2010–2011    

2011. október 18.-án kezdem el készíteni a sorozatot. A számítógépes egeremre, ráerősíttettem egy Parker tollat, és minden nap kicseréltem a lapot, amire húzza a vonalat a toll. (természetesen csak azok a napok vannak meg, amikor számítógépeztem). Azért választottam Parker tollat, mivel 3 km-ert képes húzni a gyártó szerint. Arra voltam kíváncsi, hogy mikorra fogy ki a tinta. 

Képkimérés, VI. hónap 

Olaj, vászon, 100 x 70 cm, 2017–2019 

Festményem alapja egy 2016-ban történt esemény. Fiatal képzőművészként, pályáztam az egyik legnagyobb kereskedelmi galéria által kiírt karácsonyi vásárra. A pályázat 3 fordulós volt. A harmadik fordulóban személyesen hívott fel a tulajdonos, hogy az általuk kiválasztott művek árát megbeszéljük. Az első kép a Kilóim hazugsága volt. Az ár, amit mondtam nem volt megfelelő. Mint megtudtam, a nemzetközi faktorszámítást használják, melynek lényege, hogy a festmény szélességét és hosszúságát összeadják (jelen esetben 100+70=170) és felszorozzák 550 Ft-al (mivel még pályakezdő vagyok, tehát egy befutott művésznél nagyobb ez a szám). Mindazonáltal a beszélgetés közben gyorsan elolvasta a leírásomat és szembesült vele, hogy nagyon sok időt fektettem a műbe (háromnegyed évig festettem minden nap), így inkább a hiperrealista festmény kategóriába sorolta. a befektetett munkát figyelembe véve, így végül 900 Ft-al szorozta fel a centiméter árát. Sajnos így sem közelített az összeg az én elképzelésemhez, így nem adtam be a festményt.  

Ezt az esetet gondoltam tovább. A kép alapja egy szaggatott vonalakból álló négyzetrács, nagyjából 8×8 centiméteresek. Az összes négyzet közepén egy szám szerepel, hogy mennyit ér az adott felület. minden nap újrafestettem a számokat. Az egyes részletek naponta 20 Ft-tal érnek többet, így az első hónap egyes négyzeteit 620 Ft-ért lehet megvenni kivágás után, mivel 31 napig festettem, a másodikat 1220-ért egészen a hat hónapos képig, melyre 3660 Ft van írva.

Ceruza-méter statisztika

papír, ceruza, 9db papír, 50 x 70 cm, 2010

A KoH-I-Noor töltőceruzával, mely 12 cm hosszú, 2 mm átmérőjű és 2B-s keménységű kilenc papírlapot húztam tele 50 cm-es vonalakkal. Mindezt annak érdekében, hogy megtudjam hány méter megrajzolására elegendő. Töltőceruzát azért használtam, hogy ne vesszen el grafit a hegyezés által és a valós adatokat mérhessem meg.  

Összesen: 3455 m-t húztam le.

I. lap 300 m

II. lap 450 m

III. lap 430 m

IV. lap 410 m

V. lap 400 m

VI. lap 400 m

VII. lap 430 m

VIII. lap 425 m

IX. lap 210 m

---

[1] Eviatar Zerubavel: Hidden Rhythms. Schedules and Calendars in Social Life. Berkeley, Los Angeles, 1985.